A Nordix fotóstúdiót nem is olyan régen nyitottuk meg, 2019. novemberében, hogy teret adjunk azoknak a fotózásoknak, amelyek a naturális letisztultság jegyében szerveződnek. A kezdet álomba illő volt, hiszen nagyon hamar megszerettétek a tereinket és szinte egy emberként mondtátok nekünk hogy “végre!”. Aztán jött a döbbenet.
A nyitást követően megismertük a fotós társadalom sokszínűségét, a legkülönbözőbb fotózások és forgatások szemtanúi lehettünk, beláttunk a kulisszák mögé, megismertük a kreatív szakma szereplőit, a projektek köré szerveződő közösséget. Ti lettetek a mindennapi munkatársaink. Együtt töltöttük a napokat akkor is, amikor még csak félni kezdtünk a koronavírus magyarországi lehetséges megjelenésétől.
Nem is tudnám elfelejteni a napot, amikor megtörtént a bejelentés, hogy fertőzöttet találtak Magyarországon. Sokként súlytott le ránk, ahogy a fotósok teljes közösségére. Talán időnk sem volt arra, hogy valamelyest végiggondoljuk, mi következhet, olyan gyorsan történt ezután minden. Elmeséltétek, hogy egyre több a lemondásotok a vírustól való félelem miatt. Nem sokkal később pedig az esküvők megtartása is bizonytalanná vált, és a fotósok az akár egy évvel korábban leszervezett alkalmakat módosítgatták, bizonytalanul. A rendezvényfotósok egy egész szezonnyi munka lemondásáról kaptak értesítést egyetlen üzenetben. A reklámszakma visszamondta a megrendeléseit, legtöbbször egyszerűen azért, mert a covid megjelenésével az előre eltervezett tartalmak már nem voltak kompatibilisek. Egyik napról a másikra egy teljes szakma egész közössége került bizonytalan helyzetbe. Fotósok, sminkesek, stylistok, modellek, kreatív szakemberek, dekorosok, a teljes esküvői szolgáltató szektor. Düh és bizonytalanság kavargott bennünk, amikor arra gondoltunk, mennyit készült ez a közösség a tavaszi/nyári szezonra, hiszen láttuk a fantasztikus anyagokat, amiket nálunk készítettetek. A lemondások minket is utólértek és mint sokan ebben a közösségben, mi is a biztonságot előre helyezve zártuk be a tereinket, azzal a reménnyel, hogy végre tehetünk valamit a világért, az emberekért, összefogással és kitartással, közös erővel.
Kicsit olyan volt az ezutáni időszak, mintha a gyász feldolgozásának szakaszait mind egyszerre éltük volna meg. A düh, a félelem, és az elfogadás minden egyes nap kerülgetett bennünket. Fegyelmezettnek lenni bizonytalanságban a legnehezebb. Segítségre pedig csak a barátoktól, családtól, szakmabeli társaktól számíthattunk. Ez most sincs másképp, és ahogyan kiderült, a jövőben sem lesz.
Ahogy telt az idő, egyre inkább érezhetővé vált, hogy az anyagi bizonytalanság mellett az alkotás hiánya is elhatalmasodott ezen a közegen. Egyre többen kerestetek meg bennünket és érdeklődtetek, terveztetek. Sokat beszélgettünk arról, hogy az elfogadás után, most új feladatunk lett: az alkalmazkodás.
A májusba lépve már egyértelművé vált, hogy a koronavírus nem fog eltűnni egyik napról a másikra az életünkből. Az életünk megismételhetetlen pillanatai viszont igen. Újra elkezdtünk dolgozni azon, hogy elölről kezdve ebben az új helyzetben, ismét támogathassuk az alkotó fotós közösséget. Kinyitottunk, hogy ott lehessetek, alkothassatok, hogy ne menjen el mellettünk az élet. Nem csak hisszük, hanem tudjuk, hogy az új, szigorú szabályaink mellett mindez veszélytelenebb, mint egy boltbamenet.
Örömmel tapasztaljuk, hogy mint egy rossz álomból ébredve, újra elindult az élet, csakhogy most lassabb és figyelmesebb. Ez az, amit az új szabályainkkal mi is képviselni szeretnénk. Azt, hogy az életnek nem kell megállnia, azt hogy ahhoz, hogy túléljük ezt, előbb meg kell tanulnunk együtt élni vele. Ebben a lassított szemléletben, biztonságban várunk Benneteket!
